Fél éve a világon

Tegnap lett fél éves Vilmos.
Minden születésnapnál megáll kicsit az ember, elmélázik a történteken, s a jövőn.
Születése előtt sok szorongás volt bennem. Tudom majd úgy szeretni, mint a nagyobbikat? Hiszen az első gyerek mindig akkora szerelem, hogy nehéz elképzenli azt, hogy más is belefér. Emellett nem tudtam, hogy az életünket napi szinten hogyan fogom menedzselni. Hiszen nem vagyok az a gyerekeimért-mindnentfeláldozok-ősanya típus. Szeretem, ha van időm magamra, edzésre, vagy csak néha összeszedni kicsit a gondolataimat. Ezért a céljaim is szerények voltak ez évre: túlélni.

Most már tudom, hogy a második gyereket még könyebb szeretni. Megvan már a rutin, nem dermeszt le percenként a félelem, a felelősség. Sokkal jobban élvezem a babázást, élvezem a növekedését, azt ahogy percről-percre változik, ügyesedik, nődögél.
Fizikailag nagyon hamar összeszedtem magam a szülés után. Sokkal gyorsabban, mint először és ez az edzésnek volt köszönhető. Gyakorlatilag a harmadik héttől elkezdtem csinálgatni valamit. Persze a kulcsszó a fokozatosság volt, nem kell ilyenkor olimpiát nyerni.:)
Jó döntés volt a terhesség alatt és után is edzeni. Mindenkinek ajánlani tudom.

A hízás meg az étrend egy más kérdés.
Terhesség alatt kb. 14-15 kg jött fel rám, amiből kb.9 -10 kg ment le a szüléssel.
Sajnos én azok közé tartozom, akik a szoptatástól nem fogynak, hanem kifejezetten híznak. Most, hogy nagyon odafigyelek a kajára és edzek is, stagnál a súlyom. Ha befejeztem a szoptatást: jöhet egy komolyabb diéta, mert úgy 15 kg-ot kell ledobnom.

Ahhoz képest, hogy két kisgyerekkel mennyi rohannivaló van, egészen rendszeresek az edzéseim. Persze néha kimarad több nap is, de nem érdekel, mert most arra állítottam be az agyam, hogy örülök minden egyes edzésnek, amit sikerült abszolválni. Nem szabad nagyon mereven venni a dolgokat ilyenkor, mert ha nem sikerül az előírt heti 4-5 edzés, hajlamos az ember befeszülni. Pedig nagyon kicsi gyerekekkel NEM tervezhető semmi.
Szóval ez eddig pozitív.
Az alváshiány meg hát, Istenem, majd lesz jobb...