2010. november 3., szerda

Convicta lettem, vagy mi...

Hát igen, jelentős hátrányt kell ledolgoznom :). Egy ideje nem írtam semmit. Sok minden változott azóta. Sorrendben: jól alszom, Vili nagyfiúsította magát (az első pont tul.képp. ennek a folyománya), kicsit több időm van,  és leszámoltam egynehány illúzióval.
A fentiek fényében akár már 3 értelmes gondolat is eszembe jut egy nap, és nem csak zombiként körözök a lakásban -kávét, kávét kiáltásokkal.
Az nyilván világos minden kisgyerekes sorstársamnak, hogy az első 1-másfél év extra megterhelő, hacsak nincs a közelben két hadra fogható nagyszülő, 24h dadus, bentlakásos intézet, etc. Ha ennek vége, és hirtelen jobban alszol, könnyebb a deddel: leeresztesz, mint a lufi. Kellett 1-2 hónap az újrainstalláláshoz.
Új projekteken dolgozom, és az edzések is újraindultak.
A legfontosabb talán az, hogy megszűnt az állandó autó-kényszer, Frici ovit váltott és már sétálva mehetünk oviba, ha nem is mindig, de naponta legalább egyszer sétálok így kb.20 percet. Irgalmatlanul jól esik, főként ezeken a gyönyörű őszi napokon, és swing ide-snach oda, ha az ember lánya mindig kocsiban aszalja a seggét, a 20 perc séta is jelentős fáradtsággal jár.
Emellet még augusztus végén elkezdtem a Convict conditioning-et csinálni.Részben kényszer hatására, mert Balaton felé robogva jutott eszünkbe, hogy: ja, a golyók otthon maradtak! Mostmilesz, mostmilesz...
G. elképesztő szellemi képességeit dícséri, hogy megállapította: semmi, majd hozzátette, együtt nyomjuk a fekvőtámaszokat. Kicsit féltem a dologtól, a könyvet lapozgatva sokkal vérmesebbnek tűnik az egész, főleg ha a képen lévő fickót, meg az egykezes fekvőtámaszt nézem.
Még engem is meglepett az erős kezdésem :)))
Mondjuk azóta hagytam időt magamnak adaptálódni  rendesen ;), de igazából csak a lábemelések ráztak meg, a többi megy simán, előírás szerint.
Közben swingelni szoktam, meg néha TGU, windmill, ilyes.
Jó lesz ez...