2010. április 17., szombat

Sakura-ünnep

Ma japán napot tartottunk.
Kedvenc teázónk kivonult a Füvészkertbe a cseresznyvirágzást ünnepelni és ennek örömére mi is mentünk. Előtte japán ebédet ettünk, majd néztük a virágokat matcha-t kortyolgatva.
A sztori képekben:
Ebéd:
miso leves, saláta,






majd nekem sashimi bento

apának marhahúsos bento


majd tea a füvészkertben
és
néztük
néztük
a
cseresznyevirágzást.

2010. április 16., péntek

Jeeee!



Teljesen véletlenül, a statisztikát nézegetve akadtam egy linkre, mely a megjelent cikkemre mutat. Hivatalosan nem is értesítettek, de ennek ellenére persze örülök. Annyi munka és agyalás van benne, és úgy érzem sikerült a célunk. Nagyon jó emberekkel dolgoztam együtt. Először is mindannyiunk Tanár Ura: Bartosiewicz László, aki nekem mindig is A TUDÓS, AZ ARCHEOZOOLÓGUS lesz, és aki nélkül nem jött volna létre ez a cikk. Daróczi-Szabó Laci, aki a nagyállatcsontokat, Kovács Zsófi, aki a rágcsálókat és Gál Erika, aki a madárcsontokat vizsgálta, mind fantasztikus munkát végeztek, megtisztelő volt velük dolgozni.

2010. április 15., csütörtök

300

Végre sikerült eljutnom odáig, hogya többszörösen óhajtott 300 című filmet megtekintsem.
Röviden? Tetszett.
Bővebben?
Tetszett, mert nagyjában-egészében igazodtak a forrásokhoz, a sztori meg, ugye, eleve díjnyertes. Ha jól tévedek, a paskókat kb. 1 hónap alatt gyúrták ilyenné (hmm....), ami nem kis teljesítmény (már ha nem a technikának köszönhető). Mondjuk az én ízlésemnek kicsit sok volt a meztelen férfi felsőtest, de hát Istenem, ha kigyúrták, akkor már mutogassák.
Sokszor, nagyon sokszor jár a fejemben az, hogy kínlódunk itt olyan dolgokon, hogy egyek-e gabonát/húst, vagy milyen tavaszi divatszínre fessem a lábkörmömet. Jó hogy ez a legnagyobb bajunk, hogy nem kell háborúba menni, hogy nem kell a férjeinket/apáinkat elsiratni, hogy nem kell a félemtől dermedtem küzdeni a mieinkért, hogy aztán hősi halált haljunk.
Amikor nincs kedvem edzeni, erre gondolok és elszégyellem magam.
Aki nem látta, annak egy kis ízelítő:

2010. április 2., péntek

Gondolatok a konyhában, avagy mielőtt kolbászon és szalonnán tengődne valaki évekig

Régóta érlelődik bennem ez az írás. Nem okoskodni akarok, nem meggyőzni valakit vagy vitatkozni, csak leírni a gondolataimat és megosztani, amit tudok, talán hasznára lesz valakinek.
Ezt a könyvet kaptam szülinapomra, minekutána régóta vágytam rá.

Nem tudnám eldönteni, ha kellene, hogy az olasz vagy a japán kajákat szeretem jobban, de mindegyikből a halas receptek a kedvenceim.
Szóval olvasgattam ezt a majd 600 oldalas gyönyörű és tartalmas könyvet és belémhasított, hogy mit csinálunk???
Az egész étkezés körüli ünnepet, azt, hogy jó érzés adni és kapni, együtt örülni ízeknek , illatoknak, az életnek, kalóriák, szénhidrátok és egyéb rendkívül racionális egységekké silányítjuk.
Sajnos még nem olvastam a Paleolit Diet-et, csak beleolvastam, és a múlt héten volt szerencsém a tesztoszteron.hu-n egy "ne egyetek gabonát,  mer' meghaltok" cikkhez, és mély sajnálatot éreztem. Majd alkamomadtán szólok az olasz, meg a buddhista haverjaimnak, hogy kezdjenek már el betegeskedni, meg elhullani korábban, mert ez így nem lesz jó...
Való igaz, hogy a korábbi évezredek, évszázadok mennyiségi éhezése helyébe a XX.század végétől a minőségi éhezés lépett. Túl sok finomított, feldolgozott, mesterséges műkaját eszünk. Kevés a friss, tiszta alapanyag egy átlagember asztalán. Először viccesnek találtam, aztán mélyen elborzasztott, amikor egy egyetemi csoporttársam nem tudta, hogy a zöldborsó hogyan néz ki frissen, hogyan terem, mert ő eddig csak mélyhűtött zacskóban látta.
Sokkal több friss, bio zöldséget és gyümölcsöt kellene enni, megengedem, a nap nagyobb részében azt. Főként ami szezonális és nem Spanyolországból meg kitudja honnan behozott, tápoldatos vízben nőtt paradicsomot.
A két cikis pont a hús és a gabona.
Mindenki meg akar győzni valamiről vagy annak az ellenkezőjéről.
Most mi is az igazság?
Senki sem tudja pontosan. Az én ismereteim is viszonylag szegényesek, de leírom azt, amit tudok.

A Paleo Diétához kapcsolódóan:

A földtörténet során több jégkorszak megfigyelhető volt, a jelenlegi mintegy 2 millió éve kezdődött: hideg (glaciális) és melegebb (interglaciális) időszakok váltják egymást. A hosszabb (évszázezredekkel mérhető) glaciálisokon belül kisebb klímaingadozások figyelhetőek meg (stadiális ill. interstadiális). Ma is egy felmelegedési időzsakban élünk, ennek mintegy tízezer évvel ezelőtti kezdete gyakorlatilag az őskőkor végét is jelenti. Vagyis a paleolitikum  nagyobb része egybe esik a az egyik glaciálissal, hideg időszakkal.
Mindemellett az evolúciókutatás mára elfogadottnak tekinti, hogy az emberréválás során volt egy időszak, mely alatt az emberiség víz mellett élt, félig-meddig vizi életmódot folytatott, rákokat, kagylókat, halakat fogyasztott nagy mennyiségben. Valószínűsítik, hogy az Omega 3-gazdag étrend jelentősen elősegítette őseink agyának fejlődését is.
 Ráadásul az emberrá válás bölcsőjének Afrikát tekintik. 1,6 miliió évvel ezelőtt Kelet-Afrikában alakult ki a Homo erectus. Mire a Homo erectus eltűnt (400 000-200 000 évvel ezelőtt), a faj benépesítette Afrika többi részét, Dél-, Kelet-, és Nyugat-Ázsiát, Közép- és Nyugat-Európát.
A középső paleolitikum (kb.200 000-40 000) idején jelent meg a Homo sapiens.
Vagyis az ember kialakulásának idején jóval melegebb éghajlat volt az emberiség környezete, s később nemcsak hidegebbre fordult az idő, hanem elkezdtek szétvándorolni és ezzzel együtt meghódították a az északabbi vidékeket is. Úgy 100 000 évvel ezelőtt elérték a Földközi-tenger keleti medencéjét.
A hideg következtében megváltozott a növénytakaró, sokkal rövidebb ideig és sokkal kevesebb faj lett elérhető. Ergo több húst ettek.Sajnos a paleolit vadászok egyéb tényezők folytán nem éltek sokáig , nem tudjuk, hogy az étrendjüknek milyen következményei lehettek volna mondjuk 60 éves korukban.
A következtetéseket vonja le mindenki maga.
Mindemellett közismert az Okinawa study és a hozzá kapcsolódó hasonló vizsgálatok, melyek azzal foglalkoznak, hogy mely népek élnek sokáig egészségesen. Az általam ismert könyvek, cikkek következtetéseinek közös vonása volt, hogy nagyon fontos az étrend, de nem a legfontosabb. Sokkal fontosabb az élethez való alapvetően pozitív viszonyulás, a szociális kapcsolatok, a rengeteg mozgás és a sok nevetés, móka.
Az étrendek közös vonása a rengeteg gyümölcs és zöldség. Mellette ment a gabona, néhol tejtermék, hal. De az is hasonló volt, hogy minimális állati fehérjét fogyasztottak.
 Azt tudjuk, hogy Okinawán, a Kaukázusban, és egyéb elzárt helyeken élő népek nagyon magas kor érnek meg és teljesen aktívan, szellemi és testi képességeik teljes birtokában vannak halálukig.
Az általam ismert buddhista szerzetesek , akik úgy nagyjából rizsen élnek egész életükben, jó egészségben érnek meg magas kort. Igaz nem csekély időt töltenek zazenben vagy meditációval, s ha valami egészségesen és fiatalon tart, az a nyugodt tudat és a derű.
Világviszonylatban is az egyik legegészségesebbnek számító nemzet az olasz. Rengeteg tésztát fogyasztanak, igaz ipari mennyiségű zöldséggel, gyümölccsel és hallal. A fehér kenyér náluk alapvető, szinte minden étkezésnél. Sokat gondolkodtam ezen a fehér kenyér vs. magos, barna témán és arra a következtetésre jutottam, hogy a hagyományosan fehérkenyeret fogyasztó népek (délen, Mediterráneum) sokkal egészségesebbek, mint a hagyományosan barna, magos kenyeret evő társadalmak, melyek tradicionálisan inkább az északiak (finnek, svédek). Persze nem kell azt a téves következtetést levonni ebből ,hogy akkor a fehér kenyér egészséges. Egyszerűen, ők csak kísérőnek eszik rengeteg zöldség és miegyéb mellé, míg északon inkább csak magában. Nyilván manapság már északon is könnyebben jutnak zöldséghez, gyümölcshöz, de nem is olyan régen, még az év nagyobb részében rá voltak utalva a saját terményeikre. Az meg-gondolom- világos, hogy mit lehet, mondjuk Svédországban termeszteni.  Vulgo dicitur: lóf*szt.
Az is világos, hogy az egyik legfontosabb dolog, ha elődeink táplálkozását nézzük, hogy nem feltétlenül az a lényeg, hogy mit ettek, hanem hogy sokszor nem ettek. Bele volt kalkulálva az életbe az éhezés. Tavaszra rendszeresen elfogytak a készletezett termények, volt böjt rendesen. Ha rosszabb időjárás esetén, nem volt megfelelő termés, még a vetőmagot is felzabálták, meg mindent ami ehető volt, később azt is ami nem...
Ha valaki utazott vagy vándorolt, normálisnak tekintették, hogy nem zabált egész nap, csak minimális mennyiséget, s ha megérkezett valahová, akkor evett rendesebben.
A gazdagabb társadalmi rétegekben tradíciója volt a sok hús fogyasztásának ill. társadalmi statusuk meg is követelte. Egy igazi középkori lovagnak ideálisan 'nagyevőnek' kellett lennie. Igaz a források tele vannak köszvénytől, csúztól fetrengő nemesekkel, aminek mondjuk a hideg, rosszul fűtött huzatos palota, udvarház szintén nem tett jót. Viszont azt is látom, hogy milyen lehetett egy csatát végigharcolni, vagy várostromban résztvenni. Forgatott már valaki kardot (nem várvédőt), vagy csak mondjuk könnyű szablyát??? Két perc után majd leszakadt a karom. Milyen lehetett úgy küzdeni, hogy, banyek, ha megállsz pihenni, meghalsz. Előtte utána meg lovagolhatsz fél napokat, már ha élve maradsz.

Tudunk egyetsmást elődeink életéről, de még nagyon sok a fehér folt, főként ahogy haladunk visszafelé az idő fonalán. Egyszer, talán megtudjuk a teljes igazságot, bár az is lehet, hogy nem. Addig is érdemes hasznosítani, amit örökül hagytak ránk, egy jobb, egészségesebb élet reményében.
Azt gondolom, hogy sok zöldséggel, gyümölccsel és hallal nem lehet melléfogni. Jó, ha felfedezzük az közelünkben lévő kistermelőket vagy biokertészeteket, hiszen minél vegyszermentesebb, annál jobban szolgálja egészségünket. Az, hogy ki mennyi húst vagy gabonát fogyaszt, választás kérdése, de nyilván alkaté is. Mindenesetre zöldből és gabonából könnyebb biot szerezni mint húsból. A hormonok, antibiotikumok, melyeket az állatok kapnak, ránk is hatnak, szóval ebből is jobb a háztáji, ha lehet. Ha nem, marad a csendes ima, meg a gyakori méregtelenítés.