Vilmos

Március 5-én hajnalban megszületett Vili fiam.(3850g, 57 cm)
Gabi ráérzett a dologra, pont előtte hívott, hogy mi újság. Hát szerencsére nem akkor született, mert nagyon beteg voltam, lázas, taknyos stb. A Kisnyúl megvárta, amíg jobban lettem és akkor bújt elő. Vicces volt halál eldugult orral szülni:"...Az orrodon vedd a levegőt, az orrodon...." De mondom: "nem megy, eldugult". Rögtön kaptam bele vmi orrspray-t. Na de nem ez volt a legnagyobb nehézség. Bár csak kétszer szültem, mindkétszer megdöbbentett az az elemi és elsöprő fájdalom, melynek során tényleg úgy éreztem, hogy most hagy el a tudatom. Állóképességgel nagyon jól bírtam és mindenkit megdöbbentett, hogy a hasizmaimnak köszönhetően úgy tudtam nyomni, mint a pinty!
Csak pár nappal vagyunk szülés után, de kimondhatatlan a különbség a hasam tónusában az előző szülés utánihoz képest. Amúgy is jól érzem magam. A dokim szerint már három hét múlva mocoroghatok, de csak óvatosan.