Tegnap voltam ultrahangon, meg CTG-n. A srác olyan 3500g körül van, és nekem gyönyörűnek tűnt. Minden OK eddig, és jók voltak a megérzéseim, ez már a 38. hét. Vagyis egy jó hónappal előbb fogant, mint gondoltuk. Ez jó hír, hiszen már csak kb. két hét... Kicsit nehezen viselem. Sok pasi ismerősöm nem érti, hogy mitől vagyok kiborulva áldott állapotban.
Hát ad 1.:alien lakik bennem, aki mindig velem van, nem lehet csak úgy letenni.
ad 2.:fizikailag nagyon megterhelő az egész,nagyjából minden fordulásra felébredek éjszaka. Aki nem érti, javaslom, kössön a hasára egy 4 kg-os golyót, vagy súlyzótárcsát, oszt' aludjon azzal.
ad 3.: szar az idő és különben is normális ruhákat akarok!!!!
Edzeni már nem edzek. Guggolgatok, amikor eszembe jut, meg JM, kis jóga, kis ez-az, de összességében már nagyon rozzant vagyok. Kicsit elkezdtem vizesedni, nyomom a csalánteát, meg a málnalevélteát, meg a citromfűteát. Így nem hatezerszer megyek pisilni, hanem tizenkétezerszer.
Jaj, mentsen meg valaki...
4 megjegyzés:
Kitartás Andrea, már nem sok van hátra! Szurok-szurok, hajrá-hajrá! :-)
Köszi Betti,
ezt úgyis csak az érti, akinek van gyereke és ő szülte. Ahogy néztem, még Neked sem túl távoli az élmény.
Kitartást az edzéshez, csak keményen elvtársnő!
Rendkívül sokat lendítene a dolgokon minden szempontból, ha legalább néha át lehetne passzolni az alient az apjának (apjába) pár órára... (napra... hétre? Hehe.) Ezen miért nem dolgozik az orvostudomány?!? :D
Hát, én is mondtam Gábornak, vihetné egy kicsit, de nem akarta...
Az orvostudományban meg kutatóként szinte csupa férfi dolgozik, naná, hogy elsunnyogják a témát...;)
Megjegyzés küldése