WD III.

Több minden jutott még eszembe a Warrior Diet-ről.
Az első: milyen szar volt az első hét. Nehéz volt mentálisan leválni az évekig súlykolt hülyeségről: reggeli a legfontosabb, legnagyobb étkezés, vacsorára már ne nagyon együnk, pláne ne este 6 után etc,etc.
Na de ki mondja ezt??? Egyre inkább komoly az abbéli szándékom, hogy visszafejtem az oral-history szövetét, és megpróbálom megkeresni ennek az eredőjét.
Gyakran röhögünk a férjemmel azon az emlékképen, amikor a WD első hetében délelőtt egymás kezéből téptük ki a zellerszár- és nyers répadarabokat. Hogy könnyebb legyen az átállás ettünk még főtt tojást, sajtot, esetleg sonkát, de ezeket hamar elhagytuk.
A legjobb az volt, hogy milyen jól esett este a kaja, mennyire kiélesedtek az érzékeink, és este milyen jól aludtunk.
Jelen állapototmban az az érdekes, hogy korábban azt hittem, hogy minél előrehaladottabb a terhesség, annál nehezebben kontrollálható az éhség. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az elején nehéz volt, főként az erős émelygés miatt (kizárólag kenyeret bírtam undor nélkül elfogyasztani). Így a 6. hónapban, még mindig jól bírom délelőtt max. 1 kefírrel. Igaz ebédelnem már kell. Bár nem sokat eszem, azért kell, hogy legyen benne némi szénhidrát.