Már egy ideje lógott a levegőben ez az orrsövény-műtét. Az utóbbi években a teleket egyre nehezebben bírtam, egyre sűrűsödtek a betegségek és nem utolsósorban egyre súlyosbodtak. A tavalyi telet már csaknem összefüggő arcüreggyulladásban töltöttem. Aztán ennek kapcsán jutottam el egy szuper dokinénihez, aki javasolta, hogy csináltassam meg az orromat. Itt vágott egy kicsit, ott bevett, fércelt és kész. Mármint én kész, hosszú hetekre.
A szűk keresztmetszetet az adta, hogy az orrkagylókat kissebbíteni kellett, ennek folyományaként tenyérnyi nyílt sebfelület volt az arcomban, vagyis fekvés két hétig, béna mászkálás, ücsörgés további két hétig. Ekkor kiderült, hogy némi összenövés tapasztalható, kicsi az orrom belül ugyanis. Ez egy újabb műtétet jelentett, ami kb. 15 perces volt, na de nekem ugyanolyan szar volt. Ismét kitamponált fejjel ébredtem, azokat ismét ki kellett huzigálni (fincsi), majd tatáááá: kiszáradtam, és besz*ptam egy kiváló vénagyulladást. A bal kezembe(n).
Szóval az orromtól már edzhetnék, de momentán alig bírok fogni. Amúgy bámulatosan kapok levegőt, szinte már-már ijesztő. Lehet, hogy így már a futás sem lesz olyannyira kínzásnak minősülő dolog?
2 megjegyzés:
Ehh.. valamit nagyon nem akarsz kiszimatolni, vagy nagyon kiszimatoltál... :)
Nekem is arcüreg gondjaim voltak a hetekben és képzeld el talán életemben először sikerült agykontroll technikával kipucolni a trutyit. Kicsi manók porszívóval takarították. :-D Amúgy sosem tudtam meggyógyulni, csak gyógyszerrel.
Ügyes vagy,
Nekem nem ment sehogy, pedig volt minden, aromás támadás, később homeopátiás, orröblítős, tengervizes, reikis, akupresszúrás atyaúristen is, akkor se javult.
Elnézve a CT -t, végülis az is csoda, hogy kaptam levegőt...
Most már jobb, a kezem sem fáj olyan nagyon, talán lassan edzhetek súly nélkül.
Megjegyzés küldése