Egy orrműtét margójára

Már egy ideje lógott a levegőben ez az orrsövény-műtét. Az utóbbi években a teleket egyre nehezebben bírtam, egyre sűrűsödtek a betegségek és nem utolsósorban egyre súlyosbodtak. A tavalyi telet már csaknem összefüggő arcüreggyulladásban töltöttem. Aztán ennek kapcsán jutottam el egy szuper dokinénihez, aki javasolta, hogy csináltassam meg az orromat. Itt vágott egy kicsit, ott bevett, fércelt és kész. Mármint én kész, hosszú hetekre.
A szűk keresztmetszetet az adta, hogy az orrkagylókat kissebbíteni kellett, ennek folyományaként tenyérnyi nyílt sebfelület volt az arcomban, vagyis fekvés két hétig, béna mászkálás, ücsörgés további két hétig. Ekkor kiderült, hogy némi összenövés tapasztalható, kicsi az orrom belül ugyanis. Ez egy újabb műtétet jelentett, ami kb. 15 perces volt, na de nekem ugyanolyan szar volt. Ismét kitamponált fejjel ébredtem, azokat ismét ki kellett huzigálni (fincsi), majd tatáááá: kiszáradtam, és besz*ptam egy kiváló vénagyulladást. A bal kezembe(n).
Szóval az orromtól már edzhetnék, de momentán alig bírok fogni. Amúgy bámulatosan kapok levegőt, szinte már-már ijesztő. Lehet, hogy így már a futás sem lesz olyannyira kínzásnak minősülő dolog?

Sokadik újrakezdés

Az utóbbi időszak rendkívül befeléfordulóra sikeredett. Magammal foglalkoztam, a családommal, azzal, hogy az életünket jobbá, egyszerűbbé és nem utolsósorban egészségesebbé tegyem. Ez nem csak a fizikumunk egészségére vonatkozik, hanem a mentálisra is.
Az egész folyamat nálam egy orrsövény-műtétben csúcsosodott ki, amit okt. 11-én megejtettek rajtam. Azóta csak heverészek itthon, máramennyire segítség nélkül, két kicsi gyerek mellet lehet ezt a sportot űzni.
Az orrom szelel(get), talán már kicsivel jobb, mint előtte, de (remélhetően igazat mondanak), sokkal jobb lesz még. Bár néha így is megijedek a garatom felé süvítő levegő mennyiségétől.
A műtét után legkorábban 6 héttel edzhetek :(, de remélem ez a kényszerszünet meghozza a várva várt áttörést: végre fogok levegőt kapni az orromon és nem kell folyton megállnom inni swing vagy snatch közben.
Még tavasszal történt az is, hogy elkezdtem jógázni.
Nagy szükségét éreztem már régóta ennek és Szentendrén találtam egy remek csapatot a Napórásházban Poroszlai Eszter vezetése és gondoskodása mellett. Astanga jógát gyakorlunk, és remélem mihamarabb csatlakozhatom hozzájuk ismét. Majd erről is írok egy postot, mindenesetre elöljáróban annyit, hogy nem tartom magam tunya és edzetlen lajhárnak, de az első astanga jógaórám másnapján be kellett vennem egy algoflexet (jájj).
Sok-sok új tervem van, és el is árasztom majd ezzel a világhálót.

Asszem kezdek magamhoz térni...