Kissé hosszúra sikeredett csendet török meg. Sokáig nem tudtam megszólalni valós és képletes értelemben egyaránt, miután tavasszal elvesztettem az édesapámat.
Hirtelen, váratlan és gyors történés volt. Közben nem gondolkodtam semmin, csak Vele voltam és igyekeztem erőt, hitet önteni belé. De mennie kellett. Most sem értem igazán, hogy miért, de azt hiszem, nem is az a lényeg, hogy én értsem. Valami miatt számára már nem voltak megfelelőek a körülmények és ezt el kell fogadnunk.
Nagyon fáj a hiánya: a csontropogtató öleléseié, az, hogy mindent tudott Horvátországról, hogy ő csinálta a világ legjobb dödölléjét vagy kaszinó tojását és hogy segített a kertben, akár gyümölcsfákat kellett metszeni, akár paradicsomot ültetni, vagy pusztán csak az, hogy már nem vagyok az ő édes kicsi lánya.
Mindemellett tudom, hogy egy láncolat része vagyok, s ahogy a lánc végéről kihullik egy szem, úgy jön létre a másik végén újabb...Azóta rengeteget gondolkodom magamról, a világról, arról, hogy mi dolgom benne?
Apunak rengeteg álma volt, aminek nagy részét soha nem valósíthatta meg, de tudom, hogy azt szeretné, ha én bátrabb és magabiztosabb lennék és mennék az álmaim után.
Ennyivel tartozom Neked, ugye Apukám?
4 megjegyzés:
:(
Vigasztalódást kívánok.
Szia Betti,
köszönöm.
Igazából már egy kicsit jobb, nagyon jó, hogy már le tudtam írni, terápiás.
Az elején hetekig nem tudtam fel venni a telefont, nem bírtam kimondani...
Ne haragudjatok, hogy nem hívtalak, maikor itt voltatok, de akkor tört ránk a heveny hányás, aznap du, amikor beszéltünk, utána meg mentünk nyaralni, azért remélem jöttök még :)
Gondoltam hogy valami közbejött, de nekünk is sűrű volt akkor az a hét. Leszünk még ott máskor is - remélem én is és akkor találkozunk. :)
Apukád miatt meg tudom mit érzel... vagy legalábbis sejtem, mert nekem még ő él. Csak anyu nem... jövőre lesz 10 éve hogy nincs köztünk. Hívj ha úgy érzed tudok segíteni... akár a hallgatásommal.
Nagyon jól esik, Betti, :)
Megjegyzés küldése